17.FEJEZET

Wild things

Sosem gondoltam volna, hogy én leszek az első személy, aki kiüti magát az este folyamán, de hát megtörtént. Nem ittam sokat, viszont van egy olyan érzésem, hogy ez annak köszönhető, hogy napok óta nem alszom rendesen és nem is igazán eszem. Mielőtt még bárki arra gondolna, hogy ez Andy miatt van, nincs igaza. Semmi köze hozzá, ha tehetném, akkor semmivel sem törődve élnék vele, de nem tehetem, hiszen az élet nem olyan kegyes, mindig történnek dolgok, hogy az ember idejét elvegyék...

A többiek a tábortűznél isszák a vodkát, miközben vicces történeteket mesélnek, én pedig egy fának dőlve nézem őket. Muszáj volt kicsit elkülönülnöm, mivel kicsit forogni kezdett velem a világ és azt éreztem, hogy bármelyik percben elhányhatom magam. Andy vigyorogva mesél, de közben minden egyes percben kétszer tekint felém, hogy minden rendben van-e velem. De én csak mosolyogva nézem. Boldog vagyok, hogy annyi év eltelte után végre valami jó is történhet velem. Sosem hittem, hogy a sok szenvedés után történhet velem valami jó is, de úgy látszik mégis. A sok rossz után valami jó jön, ahogy a mondás is tartja.

Össze vissza cikáznak a gondolataim, egyik percben még arra gondolok Andy milyen örömöt okoz nekem, míg a másik percben azon mennyit szenvedtem neki köszönhetően. Tudom, hogy ez a piának köszönhető, viszont tudom, hogy sosem leszek képes teljesen túllépni ezeken. Szeretem és megbocsájtottam neki, de mindhiába tudom mi miért történt, a fájdalom nem múlik el soha. Egy része mindig velünk marad életünk végéig, de enyhül és ennek köszönhetően ismét boldogan élhetünk, még amellett a személy mellett is, aki csak rontott a helyzeten, hiszen szeretjük. Mindent neki köszönhetek, ha ő nem lenne nekem, akkor én még mindig elveszve bolyonganék a világban, de hála a kék szemű fiúnak, újra önmagam vagyok. 

- Itt vagy? - bök meg az orrával valaki, visszarepítve a jelenbe. Nem kell kinyitnom a szemeim, hogy tudjam az illető Andy, hiszen egyből felismerem az illatáról és a hangjáról. Kezeit a derekam köré fonja, majd szorosan elém áll. - Azt hiszem kicsit sokat ittál, nem igaz? - nevet fel.

- Hagyjál már Andy - nézek a szemeibe, mire a vigyora csak szélesedik. - Nem is ittam sokat, csak hát nem igazán ettem és aludtam... meg, meg itt vagy te is - motyogom.

- Én? - vonja fel a szemöldökét. - Talán csak nem veszem el annyira az eszed, hogy megrészegülsz tőlem?

- Barom - csapok a mellkasára, mire felkuncog. - Ez nem azért van, nincs neked akkora hatalmad - nyújtom rá a nyelvem. - Egyszerűen csak szerelmes vagyok - közlöm vele. 

- Annyira imádom amikor ennyire magatehetetlen vagy - simít végig az arcomon, minek következtébe nyöszörögve simulok teljesen az érintéséhez. - Most bármit megtehetnék veled, most engedelmeskednél nekem, bármire kérnélek - suttogja, mire én csak helyeslően bólintok. - De tudod mi a baj? - kérdi, mire én lassan felnyitom a szemeim. - A másik éned, aki folyamatosan ellenkezik velem és sosem enged semmiből, nagyobb örömöt nyújt számomra, hiszen sokkal szórakoztatóbb, ha nem teszed azt amit mondanak neked.

- Biztosan Andy, egy szavadra sem tudok figyelni - nevetek fel kínosan. - Hallom, amit mondasz, de mire eljutna hozzám szertefoszlik, talán innom kellene egy kis vizet - jegyzem meg. 

- Gyere ide - húz szorosan magához, mire én megkönnyebbülten karolom át a derekát, hiszen lehunyt szemekkel már nem forog velem a világ, és nem is érzem magam olyan rosszul, hiszen ott vagyok, ahol lenni akartam. - Most pedig menjünk vissza a tábortűzhöz - emel fel, majd nyúl a fenekem alá, hogy meg tudjon tartani, míg én átölelem a derekát. 

Karjaimmal és lábaimmal szorosan kapaszkodom belé, miközben lassan elindulunk. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak én ittam, hanem ő is, de rajta kicsit sem látszi, hogy ittas lenne, mivel a fiúk, bocsánat férfiak mindig jobban bírják, vagyis a legtöbb alkalommal. 

- Nézzétek kit hoztam - szólal meg, pár másodperc múlva. - Ő az én kismajmom, aki úgy látom nem igazán szándékozik elengedni az éjszaka hátralevő részében - nevet fel, amikor a karjaiban velem, leereszkedik a földre.

- Sosem gondoltam volna, hogy te leszel az első, akinek be kell számolnunk a holnapi napon - neveti el magát az öcsém, mire én csak felmordulok. - De fogom én ezt élvezni - hallom, ahogy összecsapja a tenyereit, aminek a hangja bántja a fülem.

***

Nem tudom hány órát aludhattam, de még mindig érzem, hogy kint ülünk a csillagok alatt, míg én Andy karjaiba vagyok. Érzem, hogy már egy takaró tartja a meleget testünk körül, mire mocorogva közelebb húzódom hozzá, aminek következtében lenéz rám. Kék szemei csillogva tekintenek le rám, mire én gyengén elmosolyodom.

- Hát felébredtél? - suttogja, hogy még legyen pár percünk, amíg a többiek nem veszik tudomásul, hogy felébredtem. - Jól vagy?

- Persze, Adny. Lehet, hogy kicsit sokat ittam, de semmi bajom, most még nem érzem, a holnap reggel pedig még messze van - nevetem el magam.

- Hát te is fenn vagy végre - szólal meg Zoe. - Legalább te is meghallgathatod, hogy mennyire béna az én párom, amikor a piáról van szó. Sosem felejtjük el, amikor egy fát ölelgettél, aminek szerelmet is vallottál, miközben azt hitted, hogy az én vagyok. Mondd csak édesem még mindig azt hiszed, hogy hasonlítok egy fához? - kérdi Gregtől az én barátnőm, aminek köszönhetően mindenki hangosan felnevet, beleértve engem is. 

- Csillagom, elfelejtetted, hogy ki táncikált majd ijedt meg egy faágtól, mert azt hitte róla, hogy egy személy, aki el akarja kapni? - vonja fel a szemöldökét, mire Zoe teljesen elvörösödik. - Persze aranyos voltál, ahogy a karjaimba ugrottál azzal a dumával, hogy valaki meg akar támadni, de egyben nagyon vicces volt.

- Nehogy véletlenül megégesselek - morogja Zoe, miközben a mályvacukrot tartó vasat a barátja felé fordítja. - Utálom, amikor hülyét csinálsz belőlem, de tudod, hogy hiába szeretlek képes vagyok ezt a képedbe nyomni és végignézni, ahogy szenvedsz a fájdalomtól.

- Ugyan életem, te sosem bántanál engem, ahhoz túlságosan sokat jelentek neked - kacsint rá. 

- Ugyan már ez semmi ahhoz képest, hogy Brandon miket csinált, gyerekek - legyint Adam. - Semmi sem ahhoz képest, amikor egy üveggel a kezében énekelni kezdett, miközben alig állt a lábán, majd egyik percről a másikra kidőlt ráesve a sátrunkra, amiben már benne aludt Amber...

Szívesen hallgatnám tovább a sztorikat, hiszen mindig jót nevettem rajtuk, de Andy keze eltereli a figyelmem. Szemeim hatalmasra nyílnak, amikor érzem, hogy a combomon lévő keze egyre feljebb csúszik, míg már majdnem eléri a legérzékenyebb részem. Érzem, ahogy arcom egyből lángra borul, majd a takaró alatt lévő kezemmel egyből megfogom az övét, ezzel próbálva leállítani, de mit sem érek vele, ugyanis arcával közelebb férkőzik hozzám, majd egy csókot nyom az arcomra.

- Nyugalom édesem, senki sem lát semmit, és ha te is nyugodt maradsz, akkor sosem fogják megtudni - suttogja. - Csak nézd a többieket és mosolyogj, hidd el senkinek sem fog feltűnni, hogy én mit művelek közben veled a takaró alatt.

- Andy - motyogom, miközben továbbra is a takarót bámulom. - Kérlek...

- Mire? - vonja fel a szemöldökét, majd a nyakamba temeti az arcát, aminek következtében kiráz a hideg. - Hogy folytassam, vagy talán hagyjam abba? - nyom egy csókot a bőrömre. - Szerintem mindketten tudjuk a választ...

Nem, ezt ő sem gondolhatja komolyan. Meglehet, hogy merész vagyok és sok mindent bevállalok, de azt nem, hogy mindenki előtt elégítsen ki, miközben csak egy takaró választ el a kíváncsi tekintetek elől. De akkor miért nem tudom leállítani? Miért engedem, hogy a keze egyre feljebb csússzon, de ami a legjobban zavar, miért élvezem azt, hogy bármelyik pillanatban lebukhatunk? Egyik kezével a combom belső oldalát, a másikkal a hasam simogatja, én pedig egyre szaporábban veszem a levegőt és hiába szeretném magam lenyugtatni nem igazán sikerül. Nem csak miatta, hanem a lebukás veszélye miatt sem.
Úgy teszek mintha figyelnék a körülöttem történő dolgokra, amikor a többiek felnevetnek én is elmosolyodom, de közben egyetlen egy szavukat sem hallom, csak a fülemben dobogó vér hangját és Andy morgásait, amikor összeszorítom a combjaim. Tudom, hogy ezzel csak az időt húzom, hiszen úgyis meg fogja tenni, amit eltervezett, de jól esik, hogy legalább én is tudok egy kicsit vele szórakozni, még ha az nem is annyira erős, mint amit ő tesz velem. Amikor kezét becsúsztatja a nadrágomba, az ajkamba harapok, mielőtt még felnyögnék és mindenki hülyének nézne. A számban egyből megérzem a vérem ízét, de időm sincs erre gondolni, ugyanis a mögöttem ülő ördög esélyt sem ad rá. Ujjaival lassan kezdi dörzsölni a csiklóm, én pedig próbálok normálisan viselkedni, már amennyire lehet, amikor az ember éppen a nyögéseit próbálja elnyomni. Ajkát a nyakamra nyomja, majd nedves puszikkal lepi el a bőröm, mire én egy kicsit oldalra döntöm a fejem, hogy jobban hozzá tudjon férni. Érzem, ahogy elmosolyodik, aminek következtében az én ajkamra is mosoly kúszik.
- Steph, minden rendben? - ráncolja össze a szemöldökét Brandon.
- Micsoda? - kapok észhez. - Persze, minden a... legnagyobb rendben - mosolygok rá. - Csak kicsit fázom - húzódok közelebb Andyhez, mire az halkan felkuncog, én pedig a gyomrába könyökölök, mert ez baromira nem vicces.
Zoe kíváncsian dönti oldalra a fejét, miközben minket figyel. Tisztában vagyok vele, hogy nem hülye és azzal is, hogy ők is csináltak már ilyet, de azért jobban örülnék, ha nem esne le neki, de persze ez már akkor megtörik, amikor vigyorogva nézi a takarót, majd az arcom, ami egyre vörösebb lesz, ennek köszönhetően. Hirtelen nevet fel, mire minden szempár rá szegeződik, de ő csak megrázza a fejét majd felemeli a kezében tartott üveget és egy nagyot kortyol belőle.
- Ezt.. - motyogom - még visszakapod - fordulok felé, mire ő egyből lecsap az ajkaimra.
Jobb kezemmel abban a pillanatban a nyakába kapaszkodom, és szenvedélyesen csókolom vissza, pedig haragszom, de egyben annyira vágyom is rá, hogy az leírhatatlan. Először nem értettem, hogy miért kapott le ilyen hamar, de amint megérzem magamban az ujjait elém tárul az indok. Pontosan tudta, hogy ezt akkor sem tudtam volna visszafolytani, ha mindent beleadok, mivel ez már nem csak szimpla ingereljük a másikat játék, hanem sokkal több. Szabad kezemmel, amivel nem a pólóját markolom, a hajába túrok és közelebb húzom magamhoz. Hallom, ahogy a többiek hülyéskedni és szólogatni kezdenek, de most kicsit sem érdekelnek. Ebben a pillanatban, nem érdekel hol vagyok, kik vannak itt és mi történik körülöttünk, csak arra tudok összpontosítani, amit ő tesz velem.
- Lécci ne előttem tegyétek magatokat egymásévá - hallom meg az öcsém hangját, mire nevetve válok el Andytől. Ha tudná, hogy csak egy kicsit tévedett, akkor biztosan nem lenne ilyen nyugodt. Hiszen Zoén kívül senki sem sejti mit is művelünk.
- Azt majd a sátorban tesszük B! - szólal meg mögülem Andy.
- De hiszen már kértem, hogy ne! - nyög fel. - Értem én, szép az élet, meg fontos a szex is, de ne előttem. Lehet, hogy haver vagy és örülök nektek, de attól ő még baromira a nővérem és nem akarom, hogy a fülem hallatára tegyék... miért vagy ilyen vörös? - áll meg egy pillanatra, majd néz rám.
- Az előbb smároltam egy igazán hosszút a barátommal, szerinted mitől? - kérdem, mintha ez teljesen normális lenne, mire ő csak megforgatja a szemeit. - És különben is Brandon, én úgy tudom, hogy az már nem igazán zavart annyira, amikor úgy néztél végig rajtam, mint egy darab húson, amikor egyik reggel átmentem a szobádba igazán hiányos öltözékben...
- Én még mindig mondom, hogy sosem izgulnék rá a nővéremre... nem, fúj - kapja ki Zoe kezéből az üveget, majd iszik belőle néhány kortyot, mire én csak felnevetek.
Mivel a vitát lezártnak tekintem, vigyorogva fordulok meg Andy karjaiban, majd ölelem át a derekát, miközben a takaró még mindig takar minket.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy ezt nem fogom szó nélkül hagyni? - vonom fel a szemem.
- Gondoltam - vonja meg a vállát. - De bébi, mindketten tudjuk, hogy élvezted és nem is kicsit. Mindig szeretted a hirtelen ötleteket és merész dolgokat és szerintem ez pont az volt - dönti enyémnek a homlokát.
- Hát mondasz valamit - kuncogok fel halkan. - Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy takaró alatt lettek megujjazva, miközben a többiek sztorikat mondtak alig egy méterre tőlük.
- Mindenkinek kell egy kis újdonság - vigyorog rám. - De bármit mondhatsz nem fogom elhinni, hogy haragszol rám, azzal tisztában vagyok, hogy ezt meg fogod bosszulni, de tudod mit édes? Alig várom, hogy mikor tervezel a karó alatt olyan dolgokat tenni velem, amit én tettem veled - jelenti ki.
- Csak várd ki mit tervezek veled és akkor nem lesz ekkora a szád - kacsintok rá.

Sziasztok! Ez a rész kicsit hamarabb érkezett, mint gondoltam, de csak egy kedves barátnőmnek köszönhetően. Remélem tetszett és ti is annyira bírjátok, amikor Andy rosszalkodik, mint én. Már csak három rész van hátra, de mint mondtam ez nem a vég, akik Andy rajongók, azok megtalálhatnak egy majd egy másik oldalon is, ahol szintén egy Andys sztorit fogok publikálni, ma pedig wattpadra is felkerül, szóval azt is figyeljétek, ha ott jobban szerettek olvasni! Köszönöm a biztatást és az olvasókat!