16.FEJEZET

Awkward moments

A nappaliba érve, mindenki ránk kapta a tekintetét. Hogy kínosan érzem-e magam? Egy kicsit sem, miért is tenném, hiszen csak anya, az öcsém és Amy ül a kanapén, egyenesen minket nézve. Csak a hülye nem veszi le, hogy éppen mi történt a szobámban, én Andy pólójában széttúrt hajjal, ő pedig csak nadrágban követ engem. Az arcomra akaratom ellenére is pír szökik, majd gondolkozás nélkül ragadom meg a kezét és rántom magam után a konyhába.

Hátam a bezárt ajtónak döntöm, majd arcom a kezeimbe temetem. Érzem, hogy szorosan előttem áll, és még arra is meg mernék esküdni, hogy vigyorog. Ő miért nem érzi magát kínosan? Miért csak én vagyok az a személy, akit zavar, hogy mindenki tudja mi történt köztünk?

- Ne légy zavarba Bogyó, alig fél órája még a nevemet nyögted, most pedig itt állsz tiszta vörös fejjel - karol át. - Mindenki erre várt, amióta minket együtt láttak, biztosíthatlak róla - csókol a nyakamba mire akaratom ellenére is felnyögök, amin ő felkuncog.

- Andy! - próbálom eltolni magamtól, de nem igazán sikerül, hiszen ő sokkal erősebb nálam. - Andy ne már, bármikor bejöhetnek

- Nem érdekel és téged se érdekeljen - emeli rám kék szemeit. - Különben mindig ki akartam próbálni, hogy milyen a pulton szexelni - sötétül el a tekintete.

- Ne már - vörösödöm el jobban.

- Steph, fél órával ezelőtt még engedted, hogy kikötözzelek, hogy uralkodjak feletted és megbüntesselek, ha nem úgy teszel, ahogy szeretném. Te alávetett vagy, én pedig domináns, miért félsz egy kis akciótól? - vonja fel a szemöldökét.

- Andy... - csapok a mellkasára - ne csináld ezt. És ebben amúgy sincs igazad, nem vagyok alávetett típusú, erről Nick is biztosíthat - jelentem ki, majd egyből a szám elé kapom a kezem. - Basszus, én nem...

- Semmi gond Steph - mondja feszülten, majd ellépve tőlem, hagyja el a konyhát.

Annyira utálom, hogy néha előbb jár a szám, minthogy átgondolnám mit is beszélek. Imádom Andyt, éppen most töltöttem el vele jó pár órát szeretkezéssel, és én kit hozok fel, amikor a képembe vágja, hogy alávetett vagyok, ami amúgy csak vele igaz... Nicket. Azt a személyt, akit ki nem állhat. Akivel többször is lefeküdtem mióta itthon vagyok csak, hogy Andyt bosszantsam vele. Nekem teljesen elment az eszem.

A hajamba túrva és egy adag bűntudattal lépek ki a konyhából, majd egyből Andyt kezdem el keresni. A többiekkel ül a nappaliba, én pedig erőt véve magamon közelítem meg őket. Eddig lehet kínosan éreztem magam, de már az elszállt, sokkal inkább attól félek, hogy Andyt nagyon megbántottam ezzel. Szerencsére anya és Amy nem hagyták abba a beszélgetést, csak Brandon bámul, mintha aki tudja, hogy történt valami közöttünk az elmúlt öt percben. 

Félve lépek Andyhez, majd ülök le mellé szorosan. Érzem, ahogy a testéből árad a feszültség, engem pedig egyre inkább elfog a pánik, hogy talán mindent elrontottam. Félve húzódom hozzá közelebb, majd helyezkedem úgy, hogy oda tudjak neki súgni valamit.

- Kérlek ne haragudj rám - motyogom. - Nem gondoltam át miket beszélek - helyezem kezem a mellkasára, mire ő egyből az megfogja azt. Először azt hiszem azért, hogy ellökje onnan, de amikor összekulcsolja őket, majd az ölébe helyezi megkönnyebbülten sóhajtok fel. - Tényleg nagyon sajnálom, szeretlek - suttogom, miközben egy puszit nyomok a nyakára, aminek következtében lassan kezd ellazulni a tartása. Karjával átöleli a derekam, majd lenéz rám. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, majd egy puszit nyom az orromra.

- Ha tudnátok, hogy mióta szeretnénk titeket így látni - szólal meg anya, minek következtében megdermedek, ugyanis teljesen megfeledkeztem róluk. - Annyira édesek vagytok!

- Nálam biztosan nem jobban - néz végig a szemeimbe. - Végre azt a lányt tarthatom a karjaim között, akit teljes szívemből szeretek és nem kell megjátsszam magam a közelébe, visszafogva, hogy kimondjam szeretem.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire nyálasak lesznek - morogja Brandon. - Értem én, hogy szeretitek egymást, de azt lehet halkabban és kevésbé úgy, hogy hányingert kapjak - húzza el a száját. 

- Brandon! - kiáltok rá, hozzávágva egy párnát. 

- Drága nővérkém a mellettetek lévő szobában vagyok, a falak pedig nem félméteresek, te pedig nem vagy olyan halk, amilyen szeretnél lenni - jegyzi meg, duzzogva.

- Hagyd őket, B - szól rá anya. - Ha nem tetszik valami, akkor menj át a barátnődhöz, és ne őket szívasd, mert szerintem már éppen eleget szenvedtek és végre megérdemelnek egy kis boldogságot, meg kettesben töltött perceket.

- Anya! - motyogom zavartan.

- Semmi baj aranyom, mi már itt sem vagyunk, titeket pedig várunk vacsorára - szólal meg Amy, majd anyával a nyomában elhagyják a házat.

- Akkora egy barom vagyok! - mordulok az öcsémre, kibontakozva Andy karjaiból. - Mi a francnak kellett ezt felhoznod? Egy kicsit sem gondolsz arra, hogy éppen a család ül körülötted, miközben te a mi kapcsolatunkat osztod ki!

Hallom a hátam mögül Andy kuncogását, de csak a szemem forgatva bámulom tovább az öcsikém, aki lassan feláll, majd elém sétál és megáll.

- Nem fogom sokáig bírni... - suttogja, a hangomat utánozva. Abban a pillanatban megindulok felé, de két kar megállít tettemben. - Jó szórakozást - vigyorog ránk, majd intve távozik a lakásból.

Andy még mindig nevetve szorít magához. Tudja, hogy mennyire utálom, amikor szórakoznak velem és az öcsém most pont ezt tette, ezzel teljesen felhúzva engem, na meg arról ne is beszéljünk, hogy még anyának is bele kellett szólni. Azt hiszem jobb lenne, ha keresnék egy lakást, ahol egyedül lennék és akkor nem kellene azért aggódjak, hogy valaki meglát, amikor nem kellene, vagy kényelmetlen helyzetbe hoz, mert adok rá neki esélyt.

- Lazulj el, Bogyó - csókol a nyakamba. - Az öcséd mindig ilyen volt, és tudhatnád, hogy nem fog megváltozni, mert rólunk van szó - fordít meg a karjaiban, majd dönti az enyémnek a homlokát. - Ne foglalkozz velük, se a korábban történtekkel. Tisztában voltam vele, hogy nem direkt csináltad, és nem is haragudtam rád, csak féltékeny lettem, mert ő hamarabb megkapta azt, amit én akartam - suttogja. 

- De már nem fogja - jelentem ki halkan. - Már nincs másra szükségem, csak rád - nézek csillogó szemeibe.

- Akkor sem kellett volna, ha te nem vagy annyira makacs és inkább velem maradsz - sóhajt fel. - De ezen már nem érdemes vitatkozni, mert nem lehet rajta változtatni bármennyire is szeretnék. 

- Ugye tudod, ha akkor nem is megyek el vele, nem lett volna az az isten, hogy lefeküdjek vele. Nem azért mert nem akartam volna, hanem, mert nem éreztem volna helyesnek. De igazad van, erről ne beszéljünk, már nem számít, hiszen már senki más nem érdekel rajtad kívül. 

***

Az elmúlt pár napban egyre több kínos pillanatot éltem meg. Persze a legtöbb az én drága öcsémnek volt köszönhető ugyanis örömét lelte abban, hogy ittas állapotban felhozza a mi nemi életünket a többiek előtt. Andynek nem igazán jött be, hogy nem engedem közeledni, amikor nálunk van, így az utolsó pár estét nála töltöttük, amivel nem is volt baj, egészen tegnapig, amikor észrevettem, hogy Amy otthon van. Abban biztosan voltunk, hogy amikor mi megérkeztünk senki sem tartózkodott a házban, viszont azt nem tudtuk megmondani, hogy mikor érkezett meg. A pajkos mosolyából biztosan hallotta mi történik odafent, így én amilyen gyorsan csak tudtam leléptem, el sem köszönve Andytől. Pár órával később Andy nevetve toppant be a telefonommal a kezében, amit már amúgy órák óta kerestem. Tudtam, hogy maradni akar, de nem volt könnyű rávennie, ugyanis attól tartottam, hogy reggel ismét az öcsém vigyorgó képével kell szembetalálnom magam, mivel képtelen vagyok visszafogni a hangom. 

- Nem hittem volna, hogy tényleg betartod a szavad - nézek a szemeibe közelebb húzódva hozzá,

- Miért ne tettem volna? Megígértem neked - mosolyog rám.

- Anyd, az elmúlt pár napban az ágyat nem igazán alvásra használtuk, nem hittem volna, hogy kibírsz egy estét, anélkül, hogy hozzámérj - nevetek fel.

- Megérintettelek, csak nem úgy - jegyzi meg. - Nem muszáj lefeküdjünk, ahhoz, hogy érezzelek. Elég csak ennyit csinálnom - simít végig a derekamon, aminek köszönhetően kiráz a hideg. - Látod - suttogja, majd egy puszit nyom a számra. 

Ma indulunk sátorozni. Olyan rég voltam már velük, hogy lassan kezdem elfelejteni, milyen amikor pár fiatal össze van zárva egy erdőben. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem telik el egy óra és már minden egyes emlékem beugrik, amint megérkezünk. Emlékszem, hogy pár héttel ezelőtt még tartottam ettől az egésztől, de már nem, hiszen az a dolog, amiért aggódtam megoldódott. Andyvel kibékültem, Juliet nem lesz itt én pedig nem kell minden pillanatban majd meneküljek, ami annyit jelent, hogy jól fogom magam érezni. 

Több mint az út felét végigaludtam, hiszen ismerem már annyira a többieket, hogy tudjam ma este nem fog senki se korán lefeküdni, ugyanis inni fogunk és már most kezdetét veszi az, hogy a legjózanabb személynek majd be kell számolni mit csináltak a többiek, mivel ők nem fognak rá emlékezni. 

Lehet, hogy gyerekes, hogy ez a szokásunk még mindig megmaradt, hiszen nem sok huszonéves mondhatja el magáról, hogy még mindig ugyanazt teszi az év pár napján, amit tiniként, amikor csak lázadásból történt minden. Mi már csak szórakozásból tesszük.

- Minden rendben? - kérdi mellém érve Andy. - Elég sokat aludtál, ami nem igazán jellemző rád.

- Csak kimerült vagyok - vonom meg a vállam. - Tudod az elmúlt napokban nem igazán hagytak pihenni éjszakánként és az elkövetkezendő pár napban sem igazán fogok rendesen aludni, szóval valamikor erőt is kell gyűjtsek.

- De még mennyire, hogy nem fogsz - jegyzi meg perverzül.

- Azt már nem! - szólal meg az öcsém. - Ti ketten - mutat ránk - eszetekbe ne jusson csinálni valami mást is abban a sátorban az alváson kívül. Megtiltom!

- Nem is terveztem lefeküdni vele egy sátorban a csillagos ég alatt - forgatom meg a szemeim.

- Jaj, Brandon hagyd már őket - szól rá Zoe. - Most jöttek össze és szerelmesek te is voltál - néz rá csúnyán - és ha jól tudom neked sem szólt be senki, amikor miattatok nem aludtunk - bök felé.

- De az más - sóhajt fel. - Egyikőtök sem volt rokonom, ő viszont a nővérem és nincs kedvem azt hallgatni, ahogy a legjobb haverommal kamatyol - morogja.

- Pofa be, szépfiú! - néz rá vigyorogva Zoe. - Ne akard, hogy elveszítsem a türelmem, hagyd szépen békén Andyt és Stephet.

Szemforgatva hallgatom a kisebb vitát és az öcsém morgásait. Elhiszem, hogy nem tetszik neki, de nekem meg abból van már elegem, hogy folyamatosan felhozza ezt a témát. Már éppen megszólalni készülök, amikor megérzem Andy leheletét a fülemnél. 

- Tényleg nem fogod engedni, hogy megérintselek ebben a pár napban? - simít végig a karomon.

- Azt nem mondtam, hogy nem érinthetsz meg, de nem fogok veled lefeküdni - adom a tudtára, halkan mivel ez nem tartozik a többiekre.

- De miért? - lehel egy puszit a nyakamra.

- Andy... - sóhajtok fel, mivel pont azt a pontot kezdi el puszilgatni, ami a legérzékenyebb a nyakamon és ő ezt pontosan tudja. - Nem szeretném mások előtt élni azokat a pillanatokat, amik csak ránk tartoznak - motyogom oldalra döntve a fejem.

- Azt majd meglátjuk, mert nekem igenis a terveim között van - fordít magával szembe, majd csókol meg. 

Kezeimet a nyakába akasztva húzom magamhoz közelebb, míg ő az oldalam simogatja. Lágyan csókol, érzelmesen, ami nem igazán jellemző az olyan fiúkra, mint ő, de én élvezem, mert ennek köszönhetően minden érzelem átjön. Szeretet. Féltés. Törődés. Sajnálat. De leginkább az, hogy bármire képes lenne értem.

- Szeretlek - suttogja az ajkamra.

- Én is szeretlek - mosolygok rá. 

A fiúk elmentek felhúzni a sátrat, mi meg a többiekkel itt állunk és rajtuk nevetünk. Valahogy ez még mindig nem változott az idők során. Ha lehet ilyet mondani, sokkal inkább csak romlott, hiszen még bénábbak lettek, mint voltak.

- Édesem, azt hiszem én inkább a kocsiban alszom, mert van egy olyan érzésem, hogy ma nem lesz kész a sátor - kiált oda Gregnek, Zoe. 

- Bekaphatod, édesem. Talán ha segíthetnél, akkor hamarabb menne - pillant rá, miközben egy bottal mutat felé.

- Azt már nem - rázza meg a fejét nevetve. - Ez nem az én dolgom, édes - kacsint rá.

- Úgy viselkedtek, mint az óvodásak. Szeretitek egymást, de közben ott szívatjátok a másikat, ahol csak tudjátok - nevetek fel. - Ezt most úgy mondom, mintha mi mások lennénk, pedig mindenki látja, hogy ez nem igaz. 

- Tényleg, még mindig nem érzem azt, hogy elégszer elmondtam neked, hogy mennyire örülök, hogy végre összejöttetek. Cukik vagytok együtt, és ne hallgass az öcsédre, használd ki az összes lehetőséget, mert már egy csomó időt elhalasztottatok. Mi nem fogunk beszólni, ha ti sem - jegyzi meg halkan.

- Egyetértek Zoeval - jelenik meg mellettem Andy, majd húz magához. - Büszke vagy a pasidra?

- Annak kellene lennem? - emelem fel a fejem.

- Híres, dögös és még egy sátrat is hamarabb fel tud húzni, mint a többiek, ez nem elég, hogy büszke lehess rá? - kérdi lenézve rám, vigyorogva.

- Nem tudom - vonom meg a vállam. - Én úgy láttam, hogy igazán sokat bénáskodtál te is vele, csak csoda történt és rájöttél, hogy azt az izét fordítva kell odatenni.

- Nocsak ki beszél, te még azt sem tudod mi az az izé - nevet fel. - Ezért este még büntetés lesz Bogyó - suttogja a fülembe, majd a fenekemre csapva indul el Greg irányába, hogy segítsen neki...

Sziasztok! Végre szakítottam egy kis időt is az írásra. Kicsit elkésve is szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni, na meg Andynek Boldog Szülinapot! Ez a rész akkor kellett volna kikerüljön, de aznap nem igazán volt időm írni. Már minden vizsgán túlvagyok, de persze még eredményt nem tudok. Január végén lesz a nagy vizsga, tehát új rész nem tudom mikor jön, annyit elárulok, hogy már kevés van hátra és februárban biztosan befejeződik a történet DE nem kell aggódni, mert helyette lesz egy másik, csak kicsit később. Az is egy Andy FF lesz, amit itt találtok meg: Asshole. Remélem tetszett a rész! Köszönöm az olvasókat és a bíztatásokat! További szép estét!